Eddig sosem értettem igazán, mit is jelent a jelenben lenni, a pillanatban élni. De azt hiszem, most már értem. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem foglalkozok a múlttal, vagy gondolok a jövőre (...) ez sokkal inkább az az állapot, amikor az ember egyszerűen csak nem kap frászt mindentől, ami vele történik.

Nekem nem arra van szükségem, hogy valaki hegyibeszédet mondjon nekem, hogy megpróbáljon a lelkemre beszélni és rendbe tenni. Rendbe teszem, összeszedem én magam. Nem azzal van a baj.
"I don't need therapy, I need someone to hurt with me." - Citizen Soldier

Mi értelme van egy olyan életnek, amiben az embernek nincs senkije és semmije? Mi értelme egy olyan életnek, amiben az ember magányos, nincs miért és kiért élnie? Mi értelme annak az életnek, amit az ember csak önmagáért él? Segítésre születtem. Nem arra, hogy magamnak dolgozgassak, rajzolgassak(...)

Makacs vagyok és mindig reménykedem. Ez pedig bizonyos helyzetekben áldás, míg máskor inkább átok. Nem csak az életem eseményeivel kapcsolatban nem vagyok képes sosem feladni a reményt, de más emberekkel kapcsolatban sem. Hiába tapasztalok valakitől éveken keresztül rosszat(...)

Az lenne a legideálisabb, ha az embernek semmitől és senkitől sem kellene függnie. De ha már egyszer úgy alakul, abban az egy esetben lehetne elfogadható a függés, ha a két dolog, vagy két ember kölcsönösen függ egymástól. Akkor legalább mindkét dolognak/személynek számítana a másik fél(...)

Ha valakinek te kellesz, akkor TE kellesz neki, tehát, ha önmagadat adod, akkor meg fogsz neki felelni úgy, ahogy vagy. Ha pedig valakinek nem TE kellesz, akkor, ha önmagadat adod, azzal elüldözöd, hiszen valójában nem kíváncsi rád. Nincs értelme azon stresszelned, hogy megfelelsz-e a másiknak, vagy sem.

Nem hibáztathatom magam azért, amit a múltban tettem, mert azt a múltbéli énem tette, nem pedig a jelenbéli énem.

A múltam formált engem olyanná, amilyen most vagyok. És igen, vannak traumáim, tele vagyok sérülésekkel, nehezemre esik megbízni az emberekben. De nem csak ezeket a negatív dolgokat köszönhetem a velem történteknek. Ugyanis megtanultam kiállni magamért, nemet mondani(...)

Attól még, mert valami látszik valaminek, egyáltalán nem biztos, hogy az valóban úgy is van. Ezt a saját bőrömön tapasztalom, nap, mint nap. De én hiába tudom, hogy mit miért csinálok, mások nem látnak bele a fejembe. És egyáltalán nem biztos, hogy mindenki úgy értelmezi a cselekedeteimet, hogy valós képet kapjon rólam...

Régebben meg voltam róla győződve, hogy azért vagyok ezen a bolygón, hogy az embereknek segítsek az alkotásaimmal. Feladatomnak, sőt, kötelességemnek éreztem, hogy mindig kitegyek valamit, hogy alkossak és posztoljak, hogy aktív legyek. Csak, hogy az Univerzumnak más tervei vannak velem ezek szerint(...)

Ami az enyém, azt senki sem veheti el tőlem. Amiről a sorsomba van írva, hogy az életem része lesz, azt nem tudja senki, még én sem, megakadályozni, hogy valóban az életem része legyen. Csak az időpont a kérdéses, a mikor változhat. De attól még, mert késik, el fog jönni. Ám addig türelmesnek kell lennem.