A szemüvegem miatt rengetegszer elgondolkozom azon, hogy mennyi mindentől is függ valójában az ember. Van olyan rossz a szemem, hogy nélküle ne lássak rendesen távolra, ami miatt rá vagyok kényszerítve, hogy minden egyes nap hordjam. Csak akkor vehetem le, ha éppen útban van.

   Márpedig én nem akarok egy tőlem független dologtól függni! A szemüvegem remekül megvan nélkülem is, de én nem tudok rendesen funkcionálni nélküle. Ez pedig egyenlőtlen, nem igazságos.

   Az lenne a legideálisabb, ha az embernek semmitől és senkitől sem kellene függnie. De ha már egyszer úgy alakul, abban az egy esetben lehetne elfogadható a függés, ha a két dolog, vagy két ember kölcsönösen függ egymástól.

   Akkor legalább az egyik nincs kiszolgáltatva a másiknak olyan szempontból, hogy a másik bármikor eltűnhet az életéből, elvégre a függés csak egyoldalú volt. Akkor legalább mindkét dolognak/személynek számítana a másik fél, vagyis egyenlő az adok-kapok, megvan az egyensúly.