Mi értelme van egy olyan életnek, amiben az embernek nincs senkije és semmije? Mi értelme egy olyan életnek, amiben az ember magányos, nincs miért és kiért élnie? Mi értelme annak az életnek, amit az ember csak önmagáért él?

   Van értelme minden nap felkelnem, elvégeznem a napi teendőimet, alkotnom, gondolkoznom, írnom, vagy bármi egyebet csinálnom, ha mindezt csakis magamnak csinálom?

   Én nem tudom elképzelni, hogy leéljek egy olyan életet, amiben nincsenek igaz társaim, barátaim, amiben nincs kiért küzdenem, alkotnom, úgy általánosságban léteznem. Ha nincs kihez kimennem, majd utána nincs kihez hazamennem, ha nincs kinek segítenem, ha nincs senki és semmi, akinek/aminek szüksége lenne rám - és RÁM, nem akárki másra -, akkor mi értelme van annak, hogy vagyok?

   Segítésre születtem. Nem arra, hogy magamnak dolgozgassak, rajzolgassak és írogassak. Annak nincs értelme. Legalábbis én nem látom, hogy lenne értelme. A világ szempontjából, más emberek szempontjából nincs értelme. Csak annak van, ha adok.

   Na de kinek, ha senkinek sem kell, amit nyújtani tudok, aki/ami vagyok...?