Lefekvés előtt leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy firkáljak, méghozzá nem is akármit, hanem egy csillagot. Ismerem már magamat, tudom, hogy ha ilyenkor lefekszek, akkor az ihlet úgysem fog hagyni elaludni, szóval jobban járok, ha engedek a késztetésnek.

   Hát engedtem is.

   Mivel már túl késő volt (talán 23:30 körül), így a laptop már nem volt opció, papíron meg mindenképpen lassabb folyamat bármit is rajzolni, úgyhogy a telefonomra esett a választásom. Azon is a PaperDraw nevű alkalmazásra, mert lényegesen kevésbé komoly, mint az IbisPaintX, nekem pedig pont valami egyszerűre volt szükségem.

   Most először engedtem szabadon a Belső Kászomat. Érdekes érzés volt, főleg úgy, hogy korábban mindig nagyon kontrolláltam magam. Mindig is annyira rám telepedett mások (esetleges) elvárása, hogy sosem mertem ilyen mértékben játéknak venni az alkotást. Pedig határozottan jól esett!

   Fogtam minden létező ecsetet, amit tudtam használni, és használtam is, összedobáltam egy csomó, látszólag össze sem illő színt, játszottam a textúrákkal... Röviden: jól éreztem magam. (^w^)

   Azért másnap laptopon kicsit rádolgoztam a fényekre, ugyanazon okból, mint a "Kis láng"-nál is.