Én egyszerre vagyok

Túl sok, mégis túl kevés.

Fáj ezt bevallanom,

De ez a teher már összetép.

Nem vagyok elég jó

És soha nem is lehetek.

Kevésnek bizonyulok

Minden egyes esetben.

Kivétel pedig nincsen.

Mindegy, mivel próbálkozok,

Az élet akkor is kevesel.

Nem tudok felérni másokhoz.

Először minden rendben,

Úgy néz ki, helyesen csinálom.

Majd valami újabb jön közbe,

S megrengeti a földet, ahol állok.

Kiderül, hogy nem értek hozzá;

Nem megfelelően kezdtem el;

Rosszul csináltam; túl csicsás.

Kezdhetném elölről az egészet.

Hogy elkezdtem, rendre megbánom,

Hiszen ismét kiderült, nem elég.

Pedig azt hittem, jól tudom,

De az embereknek mégsem érték.

Igen, túl kevés vagyok rég.

Ezt orrom alá dörgölni nem felejtik.

Lelkesedem, csak, hogy kedvem szegjék.

De akkor hogy lehetek még túl sok is...?

Van értelme bármit is csinálnom így?

Még csak meg sem értenek.

Fáj, amikor a sorsom szépen hív,

Mert végül valamin úgyis elesek.

Valami nincs rendben velem,

Valaminek félre kellett csúsznia.

Más nem magyarázza meg,

Miért kell mindennek ennyire széthúznia...