A közel öt évesnek kinéző kislány vidáman lengette rózsaszín szandálba bújtatott lábait a gyerekülésben. Apró kezeivel virágmintás szoknyája szegélyével játszadozott, közben csilingelő hangon kacagott. Előtte, a kormány mögött, egy gesztenyebarna, szélfútta hajú, magas férfi ült. A szélvédő előtti tükörben látszott, hogy neki is fülig ér a szája. Kedves arca egy fiatal, szerető apuka vonásaival büszkélkedett.

   Éppen egy nagyobb város forgalmasabb útján haladtak. Odakint gyönyörűen sütött a kora délutáni Nap, a járdán az emberek különféle nyári öltözetekben sétáltak. A kislány nem egy család kezében látott színes, tölcséres jégkrémeket és hirtelen ő is nagyon megkívánta az édességet.

   – Apu, én is kaphatok majd fagyit? – kérdezte kérlelő hangon, közben hatalmas, csillogó szemekkel bámult a tükörben édesapja képmására.

   – Majd Anyuval együtt elmegyünk, miután elmentünk érte a munkahelyére. Úgy jó lesz? Amúgy is beszéltük már, hogy régen voltunk fagyizni – felelt mosolygós tekintettel a férfi.

   – Igen! – lelkendezett a kislány.

   – Egyébként milyen volt ma az oviban, Lina?

   – Hát... – gondolkodott el. – Az egyik fiú elvette tőlem a pacimat, de aztán bocsánatot kért. És képzeld, még meg is puszilt! Itt – mutatott vidáman az arca egyik oldalára.

   – Tényleg? És ki volt az? – kérdezte jókedvűen a fiatal apuka.

   – Theónak hívják.

    – Ő az, aki nemrég költözött a városba a családjával, igaz?

   – Igen – felelte a kicsi Lina mosolyogva.

   – Akkor gondolom, nem haragszol rá, ugye? Kedves volt tőle, hogy bocsánatot kért.

   – Igen. Még az óvónénik is megdicsérték – kacagott fel a kislány.

   – Jól van. Majd meséld el Anyunak i... – a férfi hirtelen félbehagyta a mondatot és félrerántotta a kormányt.

   Éles csattanást hallottak, egy láthatatlan erő pedig hatalmasat rántott a kicsi Linán, akinek így erős fájdalom hasított a homlokába. A biztonsági övek ugyan meggátolták, hogy komolyabb baja essen, mégis nekifejelt az előtte lévő ülés fejtámlájának. Fémes szag terjengett a levegőben, az autó pedig alig néhány másodperc alatt teljesen lefékezett. A kislány mellkasából az összes levegő kiszorult. Fulladozva próbált levegő után kapkodni, de a sokktól szinte megbénult. Lüktető feje előrehanyatlott, füle hangosan sípolt. A látása lassan homályosulni kezdett. Még látta, ahogy néhány tompa üvegszilánk szétrepül az utastérben, némelyik szélén gyanúsan vörös fénnyel csillant meg a Nap; majd minden elsötétedett.