A férfi sötét szemöldökei közé barázdákat szántott a keserű fájdalom. Aranysárgán ragyogó szemeit mérhetetlen bánat árnyékolta be. A száját tétován szólásra nyitotta, de meggondolta magát. Helyette inkább sarkon fordult és az ajtóhoz sietett. Az egyébként oly rugalmas lépteit most merevvé és darabossá tette a mardosó bűntudat.

   Kitárta a kopottas festékű, hatalmas karmolásokkal borított ajtót, majd csendesen behúzta maga mögött. Apró rést hagyott csak, hogy beláthasson a szobába. A szíve majd megszakadt, ahogy a repedezett fenyőfa padlóra borulva meglátta szerelmét.

   A lány megkarmolt karjából vér csöpögött a ruhájára. A piszkosfehér, szakadt szövetet nem egy helyen alvadt vérfoltok szennyezték. Vér- és koszfoltos arcára éles vonalakat mázoltak könnyei.

   A férfi szívébe mintha jeges tőrt mártottak volna. Szerette volna letörölni szerelme könnyeit. Szerette volna bekötözni a sebeit. De félt.

   Ujjai az ajtókeretbe markoltak, körmei mély árkokat vájtak a fába. Szíve szerint a saját torkába mélyesztette volna őket, de képtelen volt megtenni. Percekig csak állt ott remegve. Önmagát bűntette. Ezt érdemelte, azok után…

   A lány válla megrázkódott, ép kezével gyengéden ölelte magához a sérültet. Lágyan ringatózott, mintha gyermeket dajkálna. Újból és újból összerezzent, valahányszor egy újabb könnycsepp hullott a sebekre. Magát bűntette, pedig ő semmiről sem tehetett.

   A férfi úgy érezte, menten elájul. Kezdődött. A szíve, szerelme darabokban, és minderről csak ő maga tehet. Harcba szállt a vággyal, hogy a karjaiba zárja a zokogó lányt, de jól tudta, mennie kell. Most.

   Hangtalanul becsukta az ajtót és rátette az azt övező vaskos láncokra a lakatot. Nem fog előfordulni még egyszer. Ezúttal nem. Megfordult és fájdalmasan gyors léptekkel vette be magát a sűrű rengetegbe. Léptei halk zaját hamar elnyelte a néma erdő.

   A telihold fénye ezüstös szikrákat hányt a viskó melletti tavacska tükrén, félelmetes mélységet adva a sekély víznek. A halott csendbe egyedül csak a lány tompa zokogása keveredett.

   Hirtelen farkasüvöltés töri meg az éjszaka vérfagyasztó nyugalmát. Tűlevelek ropognak, ágak törnek le, amint a hatalmas bestia átszeli az erdőt új zsákmány után kutatva.